2016. április 3., vasárnap

24. fejezet - Ígérem, többé nem eresztelek el



Sziasztok! :)))
Örülök, hogy tetszett! Ez egy olyan sablonos szöveg nálam, hogy az hihetetlen, de higgyétek el, nem azért írom le nektek, mert csak, hanem mert valóban örülök annak, hogy sikerült úgy megírnom az adott részt, hogy az ilyen nyomott hagyott bennetek.
Köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést és a kommenteket. :) Gyöngyi, tőled kezdek félni :D Nyugi jó értelemben... és majd meglátod miért. XD
Ó, és mielőtt rátérnénk a részre, még annyit szeretnék mondani, hogy aSomething Great új oldalon található meg.

Jó Szórakozást!


Amy



Másnaposan ébredni a soron következő második legrosszabb dolog a világon, a krétaporosan összedörzsölődő ujjak után. A lehető leglassabban ültem fel az ágyban, de még így is belehasított a fejembe az elviselhetetlen fájdalom.
Kellemetlen sóhaj hagyta el kiszáradt ajkaimat, amikor az este képei egymás után sorakozva kezdtek megjelenni előttem. Dübörgő zene, az italos poharakban megcsörrenő jég, a vágytól fűtött testek ringatózása, és egy arc, ami tűzbe hozott. Vagyis azt hittem, mert csak csúfos leckét kaptam az élettől Robin formájában. Amikor eszembe jutott, életem talán legkellemetlenebb szituációja, úgy dőltem vissza a párnák közé, mint egy darab fa. Kínomban a poliészterrel töltött huzatba nyögtem.
Miután elmondtam Robinnak, hogy miért nem fogok vele lefeküdni, tanácsot adott, ráadásul még ő kért bocsánatot, amikor úgy döntött elmegy. Tudtam, hogy velem szemben megértő volt, de azzal is tisztában voltam, hogy a baráti körében ezentúl szájról-szájra fog terjedni csúfos kalandom, és én leszek az a lúzer, aki képtelen volt megdönteni a partnerét, olyan butaság miatt mint a szerelem. Rám aggatnak valami idióta becenevet, amit ha felhoznak egy rákövetkező italozásnál, mindenki túljátszva magát nevet fel. Újfent felnyögtem, de ekkor motoszkálás ütötte meg a fülemet, egyenesen a nappaliból. Arra gondoltam, hogy Molly az, de feltűnt, hogy a szobaajtóm csukva van. Sosem szoktam becsukni, és abban is biztos voltam, hogy Robin távozása után már rég kijózanodtam annyira, hogy tisztán emlékezzek rá. Megint elvörösödtem, ahogy eszembe jutott barna srác vonagló teste alattam, pontosabban Louis vonagló teste. Képzeletemben a hajával játszottam, miközben nyakát becéztem lassú, finom csókokkal.
Nem!
Nem szabad ilyesmikre gondolnom! Egyrészt, betegesen perverz dolog, másrészt még alig éltem bele magam, de az alfelemben uralkodó reggeli problémáknak ez csak olaj volt a tűzre.
Talán mégis jobban jártam volna, ha nem utasítom vissza Robin ajánlatát, mert egyre nagyobb gondokkal küszködtem. Csábító volt eljátszani a gondolattal, miszerint lenyúljak, és könnyítsek a helyzetemen, de ismertem már magam, így tudtam, nem úszom meg anélkül, hogy lehunyt szemhéjaimon keresztül megjelenjen Louis meztelenül, vagy valami hasonlóan őrjítő pozícióban. Hiába nem létezett még ilyen emlékem róla, a fantáziám elég ügyesnek bizonyult ahhoz, hogy pillanatok alatt szerkesszen egyet.
Remek, erotikus képzelgéseim vannak a betegemről. Totál őrült vagyok.
Újabb hangok szűrődtek be, amihez különös morgás is társult. Ennek már kénytelen voltam utána járni, így óvatosan léptem ki a szobámból, felkészülve arra, ha esetleg egy idegennel kerülök szembe. A kanapén azonban egy ismerős alak bújt meg a takarók között, aki éppen Mollyt dobta le a földre.
- Ha most állatvédő lennék, kihívnám rád a zsarukat állatkínzásért – szólaltam meg gondolkodás nélkül.
Liam ijedten ült fel, de a gyors mozdulat nyilván nem tett neki jót, mert arcán fájdalmas grimasszal kapott a fejéhez.
- Ez a macska maga az ördög! Miért akar hajnali hatkor felkelteni? – nyöszörgött a halántékát masszírozgatva.
Meglepetten néztem a faliórára, ami valóban igazat adott barátom állításának. Remek, ezek szerint elsajátítottam az „Önmagamtól időben kelek, mert tudom, hogy kell” képességet.
- Tudom, hogy Molly utálatos, kivéve persze velem, de ez nem jogosít fel arra, hogy dobáld – róttam meg látszólagosan – Különben is csak éhes.
- De nem érted, ő egy zsarnok! Az előbb etettem meg, de miután befalta, ugyan úgy terrorizál, csak mert itt fekszem.
- Ez az ő háza, tartsd tiszteletben – oktattam ki tudálékosan.
Liam a takarót a fejére húzta és felmutatta nekem a nemzetközi jelet, amin már muszáj volt nevetnem.
- Egyébként mit keresel itt?
- Miután megláttam azt a srácot újra a klubban, akivel leléptél, gondoltam megnézem élsz-e még – felelte nehézkesen, a takaró alól, a ház úrnője pedig ezt a pillanatot választotta, hogy megkíséreljen Liam agyára menni.
- Húzz el innen Molly, most én foglaltam be a helyedet – kiabálta panaszosan a hátán járkáló macskának.
Fejcsóválva masíroztam az étkezőbe, ahol gyorsan összeütöttem a reggelim, egy csésze feketével, ami nagyjából kijózanított. Odakint kezdett kivilágosodni, így tökéletesen látszott, hogy tiszta az ég, tehát ragyogó, ámbár csípős időnk lesz. Gyorsan összekaptam magam, és mire végeztem a reggeli ceremóniámmal, már egészen derűs volt a hangulatom. Éjszaka, tudat alatt bekattant valami a helyére. Eldöntöttem, hogy meg fogadom Robin tanácsát és szeretni fogom Louist, mert szeretni akarom, bármennyire nehéz lesz tudni, hogy ez a vonzódás viszonzatlan.
- Én csak délben megyek be, addig tartsd a frontot helyettem is – nyökögte Liam a kanapéról, miközben a cipőmet húztam fel az előtérben, de a számban lévő alma miatt csak hümmögni tudtam egyet.
Úgy döntöttem, ma is sétálni fogok, így jókedvűen baktattam végig a kietlen utcákon. Kényelmes tempóban haladtam, de folyton azon kaptam magam, hogy loholok. A lábaim folyvást gyorsabb tempóra kapcsoltak, hogy mihamarabb célba juttathassanak. De nem, nem szabadott sietnem, két okból kifolyólag. Az első, mert lényegtelen, milyen korán érek be, nem akartam Louist felverni, a második pedig, még ki kellett találnom mit fogok mondani neki, amivel megmagyarázhatom számára felháborító viselkedésemet. Hogy lassítsak a tempón, a lábamat figyeltem, és a járdalapok találkozását vizslattam mikor lépjek nagyobbat, hogy a ne a repedésekre érkezzen a talpam. Eszembe jutott, amikor régen azt játszottam, szakadék van a két betonlap között, ezért nem szabad rájuk lépnem, máskülönben belezuhannék.
Nézd Louis, sajnálom, hogy érzelmileg nulla voltam a közeledben az elmúlt napokban…
Határozottan nem a legjobb.
Sajnálom, amiért úgy kezeltelek, mintha egy fertőző beteg lennél…
Az igazsághoz hű mondatok hangzottak el a fejemben, tele felém irányuló cinizmussal, a feladó pedig én magam voltam.
- Igen, szerintem is jó ez a kis napsütés – halottam meg magam elől egy vidám hangot.
Felpillantottam, és szőke lófarokba kötött hajú, zöld kabátos nőt pillantottam meg, aki a kulcsaival babrált fél kézzel, majd feltolta az ajtó előtt lévő rácsot, miközben vidáman csicsergett a füléhez tartott telefonba.
Tekintetem a feje fölé vándorolt, ahol egy festett cégér hirdette kacifántos betűkkel az üzletsor aláeső részének rendeltetését.
Egyszerűen el akartam mellette sétálni, ám tekintetem vonzotta az üveges kirakat, rajta benézve pedig magával ragadott a színes virágok kavalkádja. Egyetlen darabnak azonban sikerült megragadnia a figyelmemet.
- Elnézést, bemehetnék? – kérdeztem a hölgyet, aki éppen megnyomta a telefonján lévő piros gombot.
- Még van egy kis idő nyitásig – láttam rajta, hogy meghökken és alaposan szemrevételezi megjelenésem, miután válaszolt.
- Sürgős – a nő elgondolkodott, majd kissé elpirulva ugyan, de beengedett.
A kis helységben megállt a levegő, ami tele volt a virágok összekeveredett édes illatával.
Célirányosan nyomban a rózsák felé haladtam, azok közül is csak egyhez. Csodálkozva nézegettem a gyönyörű bimbót, mely mindössze félig volt nyitva, ezzel tökéletes formát adva a szirmoknak. Tökéletes. Sehol egy sárga folt, sehol egy szakadt levél. Nyílegyenes hosszú szár, és lehengerlő illat. Annyira tiszta és gyönyörű volt.
- Más nem lesz? – tudakolta pironkodva a szőkeség. Már épp nemet akartam inteni, de ekkor felszólalt bennem az úriemberiségemért felelős vészjelző, ezért kikaptam két hasonló sárga csodát a másik vázából is.
- Becsomagolom őket, nehogy megfagyjanak – ajánlotta kedvesen, én viszont csak kettőt adtam át neki, melyeket bársonyos papírba tekert óvatos mozdulatokkal.
- Legyen szép napja – adtam át a neki azt amit csupaszon tartogattam, majd távoztam. Még a kirakaton keresztül is láttam örömteli bazsalygását, ahogy utánam néz. Bizonyára ritka, hogy egy virágboltban dolgozó virágot kapjon.
A harmadik…


- Jó reggelt! – üdvözöltem vidáman Emmát, azonban egy különös tenor viszonozta köszöntésem.
Megilletődötten torpantam meg az ajtóban, amikor arc is társult az ismeretlen hanghoz. A Zaklató, Zack.
- Nem látta a titkárnőt? – fordultam hozzá gyorsan segítségért.
- Amikor megérkeztem, azt mondta, várjam meg magát és elment. Harry Styles, ugye?
Emma… Emma… Emma… Persze, hogy nem felejtette el, amit a múltkor ígértem, miszerint legközelebb én fogom elküldeni a srácot. Nyilván felszívódott arra az időre, míg ezt lerendezem. Ennyit a mai vidám napról.
- Segíthetek? – fordultam hozzá, mire Zack szemében felcsillant a remény.
- Zayn Malik vagyok – nyújtotta jobbját lelkes hevességgel.
Remek, szegénynek még a nevét is rosszul tudtam.
- Tegeződjünk, ha lehet – ráztam meg a felém nyújtott sötétebb tónusú kezet. – Miben segíthetek?
- Nézd, én tisztában vagyok vele, hogy a bíróság megtiltotta a látogatást, sőt, a külvilág bárminemű kapcsolatát vele, ennek viszont már négy éve. Azóta nem hallottam felőle. Nem mondanak semmit, mert nem vagyok a hozzátartozója. Próbáltam felvenni a kapcsolatot, hátha enyhültek azóta a körülmények, de még leveleimet sem adják neki oda, pedig mindig írok. Tudni akarom, hogy van. Hogy jól bánnak-e vele, használ-e valamit a kezelés? Látni akarom, mert nagyon hiányzik – miközben Zayn beszélt a recepciós pulthoz léptem, majd a másik sárga virágot a papírlapokra helyeztem.
A második…
- Tehát, ha jól értettem, akkor a barátjától megvonták a látogatást – érdeklődtem felé fordulva.
Zayn halványan bólintott.
- De miért? Valami rosszat követett el?
- Beszámíthatatlannak nyilvánították, és azt gondolták, csak rontana a helyzetén, ha másokkal is találkozik az orvosain kívül, de ez a lehető legrosszabb döntés volt – magyarázta Zayn. Eközben valahová a távolba mered, amiből arra következtettem, hogy az ítélet minden apró részletét pontosan fel tudná idézni. Ezek szerint fejből fújta az egészet.
- Miért vagy ilyen biztos abban, hogy a bíróság rossz határozatot hozott?
- Mert ő a legjobb barátom. Ismerem, és tudom, hogy mindig is érzékenyebb típus volt. Miután elhozták arról a szörnyű helyről, láttam milyen állapotban volt, de senkit nem engedtek hozzá hivatalos személyeken kívül. Azok is csak annyit mondtak, hogy jobban lesz, ha intézetbe küldik. Vártam, hátha mondanak valamit, de nem tették, ezért kezdtem el bejárni. Féltem, hogy valami baj van, aztán átkerült egy másik kórházba, majd újabbakba.
- És te követted? – elég bizarrul hangzott, ahogy Zayn elmesélte az egész történetet.
- Istenem! – sóhajtott fel tehetetlenül. – Elhiszem, hogy furcsán hangzik, de én tényleg nem kérek mást, csak hogy láthassam, akár egy falon keresztül, de tudni akarom, hogy van. Megköszönném ha idehívná a kezelőorvosát, Dr. Paynt – Zayn kétségbe volt esve. A hangja néha már megremegett és láttam rajta mennyire igyekszik bebizonyítani, hogy nincsenek rossz szándékai. - Tudom, hogy milyennek tűnik ez az egész, de ha máshogy nem is, hajlandó vagyok akár… más úton megközelíteni a dolgokat – nézett rám jelentőségteljesen.
- Ugye nem zsaru vagy, aki most azt teszteli, mennyire vagyok korrupt – tűnődtem hangosan, hisz egyértelmű volt a célzása, miszerint ha kell, akár pénzel is hajlandó lenne jobb belátásra bírni.
- Ami azt illeti, valóban az vagyok, de esküszöm, nincs ilyen szándékom – húzta elő a bőrtokos igazolványát, amit kettéhajtva az egyik oldalon felbukkant az összetéveszthetetlen jelvény.
Ejha! Csak nekem lehet ekkora szerencsém.
- Jól van – sóhajtottam megadóan. – Nem kell pénz, csak abban akartam biztos lenni, nem-e valami megszállott vagy – mosolyogtam rá.
A pulthoz mentem, amin átnyúlva elvettem az élénksárga ragadós papírtömböt, valamint egy tollat, és a felső cetlire ráfirkantottam a telefonszámom.
- Már öt éve nem láttam – sóhajtotta szomorúan. - Próbáltam úgy hozzá állni, hogy nem baj, egyszer majd kiengedik, de már kisgyerekként is csak én voltam neki, és akkor az is megviselte, ha a családommal pár napra elutaztunk.
Öt év. Nem tűnt igazán érdekesnek, de úgy rémlett, a közelmúltban már találkoztam a bűvös prímszámmal, méghozzá egy elég fontos szövegkörnyezetben.
A számsorrendbe lekanyarintottam az ötöst, és abban a pillanatban ugrott be.
„- Már öt éve intézetből-intézetbe kerül…”
Kikerekedtek a szemeim, majd halványan megráztam a fejem. Nem, ez valószínűleg csak véletlen egybeesés.
A szemem sarkából Zaynre sandítottam, majd vissza a papírra, de képtelen voltam nem rákérdezni.
- Hogy hívják a barátodat?
- Louis Tomlinson – megtorpant a kezem. Zayn Louis egyik barátja… pontosabban az egyetlen, aki meglátogatná, csak épp senki nem engedi? Eddig én erről miért nem tudtam? Ja persze… a karton.
Hirtelen égető problémának éreztem, amiért nem olvastam még bele soha.
Megőriztem a hidegvérem, és rendeztem a vonásaimat, mielőtt felvettem vele a szemkontaktust. Nem kiabálhatok el semmit. Hiába rendőr, hiába tűnik megbízhatónak, alaposabban utána kell járnom, méghozzá elsősorban az érintettnél.
 Átnyújtottam Zaynnek a fecnit, aki értetlenül nézett a kezében lévő információra, majd rám. Nyilván azt hitte le akarom rázni.
- A mobilom száma. Ha este felhívsz, akkor elmondhatom a fejleményeket. Érdeklődöm az orvosánál – Zayn kissé csalódottnak tűnt a mondandóm hallatán. Ha tényleg ilyen sokáig próbálkozott, akkor gondolatban már felkészült az esti hívásra, ami a fejében nyílván úgy zajlott le, hogy sűrű bocsánatkérések közepette tárom elé a tényt, miszerint semmit nem tudtam tenni.
- Ne aggódj! Ha mást nem is, de az állapotáról egy jelentést mindenképpen ígérhetek.
- Köszönöm – mondta tele őszinte hálával a hangjában.
A cédulát becsúsztatta az igazolványok közé, és miután elköszöntünk egymástól, újabb örömbombaként ért, amiért még egy embernek szebbé tehettem a napját. Merően különbözött ez a reggel a többitől. Tele vagyok ambícióval és energiával.
Emmát nem láttam sehol, de ahelyett, hogy őt keresgéltem volna, abba fektettem energiát, hogy felkutassam Niall szőke frizuráját az ügyeleten.
Louis jól van.
Mondtam magamban, mielőtt úrrá lenne rajtam a pánik, amikor sehol nem találtam az Ír ápolómat.
Louis jól van.
Ismételtem el, amikor megláttam, hogy Niall Louis szobája előtt ücsörög egy széken.
- Hogy, hogy itt vagy? – a kelleténél jóval idegesebb hangon szólaltam meg, holott Louisnak jól kellett lennie, de a Niall szeme alatti karikák idegesítettek.
- Hát, Louis nincs valami jól. Egész éjjel sírt valamiért, de hiába kérdeztem nem akarta elmondani az okát, szóval meghagytam neki, hogy ha meggondolja magát, itt leszek – amint ezt meghallottam, már nem akartam mást, csak bemenni hozzá. Tudtam. Tudtam, hogy miattam történt mindez. Én marha! Mégis hogy képzeltem, hogy ez az egész akár egy percig is működhet?
- Köszönöm, menj haza pihenni – biccentettem felé sietve.
Niall bólintott, de még elidőzött rajtam a tekintete, mielőtt elköszönt.
- Kár, hogy így végződött, pedig mostanában egész jól volt – jegyezte meg halkan, de erre már igazán nem figyeltem oda.
Még jóformán be sem léptem egészen, de már találkozott a tekintetem az ágyon gubbasztó Louisval, aki néma könnyeket hullajtott, és kisebesedett ajkat gyötörte továbbra is a fogaival.
- Harry! – sírt fel, mire azok a fránya könnyek még szaporábban hullottak. A szemei vöröslöttek, arca fel volt puffadva, melyen maszatos csíkok vezettek az álláig, de mielőtt bármit is tehettem volna, azonnal felém vetette magát, és ha nem fogom meg, talán még térdre is esik.
- Sajnálom Harry! Tudom, hogy nem úgy viselkedtem, ahogy akartad, de véletlen volt. Esküszöm, hogy nem féltem attól a fiútól, csak azért ijedtem meg, mert nem tudtam, hogy mögöttem van, aztán megcsúszott a lábam. Sajnálom, hogy csalódást okoztam neked! Nem akartalak szégyenbe hozni! Ügyetlen voltam, de meg fogok javulni ígérem! Olyan leszek, amilyennek szeretnél! Már nem félek semmitől! Többet nem fog ilyen előfordulni, tényleg csak véletlen volt – hadarta kétségbeesetten.
- Hé, hé, hé,… Semmi baj – öleltem át, meglepetésemre pedig olyan erővel viszonozta, mintha attól félne, ha elenged, megint itt hagyom.
Visszaterelgettem az ágyához, ahová leültettem és letérdeltem elé, miközben a térdén pihentettem a kezem, így kényszerítve, hogy a szemembe nézzen.
Louis megfelelési kényszeres?
- Ne sírj, hallod. Nem haragszom rád. Nem hoztál szégyenbe, és egyáltalán nem voltál ügyetlen. Nagyon büszke voltam és vagyok is rád, amiért ki mertél menni emberek közé.
- De… de azok távo… távol voltak. Az könnyű fela…fela… feladat – szipogta, fel-fel kapva a levegőt.
- Akkor is hatalmas teljesítmény. Nem várhatod el magadtól, hogy már az első alkalommal minden menjen. Szépen haladunk, mindig csak egy kis lépés, rendben? – néztem fel rá, ő pedig bólintott. – Valójában, ma én tartozok neked bocsánatkéréssel – erre már a szemembe nézett és láttam rajta, hogy analizál. Keresi a szavakban a megtévesztést, de ott tényleg nem volt a hazugság szálának egyetlen darabja sem. – Az utóbbi napokban furcsán viselkedtem és sajnálom, hogy azt hitted, rád haragszom. Az igazság viszont az, hogy – Beléd szerettem – nem úgy alakulnak a dolgok mostanában, mint ahogyan azt szeretném. Sajnálom, hogy a magánéletem rád is kihatott.
 Az önmagukban is gyönyörű kék íriszeknek földöntúli csillogást kölcsönöztek a könnyek, a vizes szempillák pedig összetapadva keretezték. Ezek a szemek néztek rám.
Hogy lehet valaki ennyire káprázatos?
Louis ajkai elnyíltak, mintha mondani akart volna valamit, helyette azonban tétován felém nyúlt. Természetesen azonnal a karjaimba zártam és azt sem bírtam ki, hogy a halántékára adjak néhány hosszabb csókot.
- Köszönöm, hogy megbocsájtasz – csak bólogatott, de nem válaszolt. Elhúzódtam tőle annyira, hogy a földön lévő virágért nyúlhassak.
- Hoztam neked valamit.
Louis kíváncsian követte, ahogy kicsomagoltam a papírból reggeli sétám termését. Elé tartottam a hófehér rózsát, ami ugyan olyan szépséggel pompázott, mint a virágboltban. Akkor gyönyörűnek tűnt és azt hittem, ha tükröt tartanék Louis elé, ilyennek látnám, mert ez a növény tükrözi mindazt, ami ő. Most, hogy tulajdonosa elé került, csupán fakó árnyéka volt önmagának.
- Nem is tudom, miért ezt választottam, de… úgy gondoltam… - Pont olyan lélegzetelállító, mint te.
- Gyönyörű – áhítozott Louis a kezében forgatva, hogy minden oldalról jól megnézhesse.
Az első a helyére került…
Miközben szemtanúja voltam, ahogy Lou általam okozott bánatának nyomai az arcára száradnak, ahogy a szemeiben megint felcsillan az a fény, amiről meggyőződésem, miszerint, az örömöt jelenti, és ahogy magába szippantja az ajándékom varázsa, a szívem keserveset dobbant, méghozzá a szomorúságtól. Többre vágyott. Arra, hogy Louis öröme a vonásait is átjárja, hogy ne csak hosszas megfigyelés után legyek biztos a boldogságába, hanem lássam a száját gondtalan, őszinte mosolyra húzódni.
Akaratlanul is eszembe jutott Zayn. Ő már ismerte korábbról, tehát valószínűleg része volt abban a megtiszteltetésben, hogy látott már ilyesmit. Ha valóban igaz, amit mond, akkor az azt jelenti, hogy Louis… jobban lenne, ha találkozna valakivel, aki régen sokat jelentett számára. Persze nem biztos, hogy jól reagálna, hiszen nem is tudja, hogy Zayn már évek óta próbálja felvenni vele a kapcsolatot. Talán azt hiszi, elhagyta őt…
„Nem jött el…”
Lehetséges, hogy ezt Zaynre értette?
Nem szabad siettetnem, de valahogy rá kel jönnöm.
- Mit szólnál, ha elmennénk kacsákat etetni?





19 megjegyzés:

  1. NATEÚRISTEN
    MOST
    RÖGTÖN
    ELMONDOD
    FACÉN
    A
    KOMPLETT
    TERVED
    MOST
    MOST
    MOST
    !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    HA AZT HISZED HOGY KIBÍRUNK EGY HETET AKKOR ROHADTUL TÉVEDSZ.
    EZ A SZTORI EGYSZERŰEN KÁPRÁZATOS
    NEM LEHET MEGUNNI
    NAPI RÉSZEKET KÖVETELÜNK
    SZERE VAN
    XDDDDDD
    Madelyn x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. XDDD
      Hát, a napi részekre még nem állok készen. MÉG. Talán nyáron tervbe lehetne venni :D
      Annak mindenesetre kimondottan örülök, hogy tetszett, sőt, hogy írtál. Ó, és sajnálom, de úgy fest, nem csak egy hetet kellett várni a folytatásra. :/
      Megpróbálok ezen változtatni.
      Puszi <3

      Törlés
  2. 0.0 Az anyját.... Ez valami bámulatos 0.0 ahw... Még mindig nem tudom felfogni hogy Dr. Styles szerelmes, Mr. Beteg Louisba *-* Oh, Zayne végre megtudja mi lett Louissal... Áhhh... teljed sok, és ehhez ha a féhér rózsát is hozzá rakjuk, áshatom a sírom... Nagyon nagyon jó lett :D Sőt mi több, imádom *-* Siess a kövivel *-* 🌈☁💙

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helyesírás, nem erőségem szóval, azt hagyd figyelmen kívül :P és csak a haldoklásomat olvasd :3

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. "Dr. Styles szerelmes, Mr. Beteg Louisba" Ez nagyon hangzatos XD
      De tényleg :)
      Ha az események jól alakulása ennyire boldoggá tesz, annak kimondottan örülök.... bár, szerintem még várj azzal a sírásással. ;)
      Puszi <3

      Törlés
  3. Ohhhh istenem hát megölsz te lány :D ❤❤ Annyira de annyira vártam már az új részt :D Hála istennek Harrynek megjött az esze és nem hagyta cserben Lout :) Szeresse csak szépen Louis mert nincs másra szüksége szegénynek csak szeretetre de arra nagyon :) Annyira tudtam hogy magát hibáztatja szegénykém :(Annyira sajnáltam szegénykémet ... Én mást se csinálnék csak ölelgetném és puszilgatnám egyfolytában ilyen helyzetben ... :) És a fehér rózsa ... Ahhww ( totál azt hittem hogy vöröset visz majd neki :D )
    És felbukkant Zayn is :D Kiváncsi vagyok hogy ő milyen szerepet tölt majd be pontosan de gondolom számottevőt :D
    Nagyon imádtam ezt a részt, alig várom a következőt :* ❤❤❤ pusziiiii ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Basszus most vettem észre hogy az elején megemlítettél :D xDD Szegénykém :D Majd igyekszem nem a frászt hozni rád :D :*

      Törlés
    2. Hát, remélem nincs harag, amiért a mostanit még az előzőnél is később hozom. Ez ellen nem tudtam mit tenni, sajnálom.
      Annyira aranyos, ahogy a szavaiddal ennyire megszeretgeted Louist :))))
      Hát, a fehér rózsa, nos azért nem lett vörös, mert annak ugye a szerelem a jelentése. Így meg, csak egy gesztus lett... egy nagyon édes gesztus :D
      Zayn... hamarosan többet fog szerepelni, majd akkor mindenre fény derül. :DD
      Sietek a folytatással, vagyis igyekszem.
      Puszi <3

      Törlés
  4. Ahhw. Elolvadtam. Teljesen. Ez valami csodálatos lett, és a boldogságtól eskü meg is könnyeztem. ❤❤ Amúgy jó hogy kiraktad az új linket nert màr kezdtem megilyedni hogy hova tűnt a Something Great.
    Na az utolsó gondolatom hogy imádtam, és várom a kövi rèszt. ����❤❤
    Puszi: Dorka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :)))
      Néha aggódom, hogy ha ilyen részeknél megríkatok valakit, akkor mi lesz még később, sőt, mi van, ha azok mégsem lesznek annyira jók, mint ezek szerint ez. Hmm... Mindig van min agyalni.
      Az SG mostantól kizárólag az új linken lesz elérhető. :)
      Igyekszem a folytatással. :)
      Puszi <3

      Törlés
  5. Örülök hogy Harry "visszatért" Louishoz:)
    Megfelelési kényszer? Hm, érdekes. Van erre egy - két ötletem / megjegyzésem , de még magamnak se tudom elmagyarázni, a leírásával nem is próbálkozom :D
    Remélem Zayn megjelenése pozitívan fog hatni Loura:)

    AUtómosás közben ( legjobb időtöltés) gondolkoztam. Remélem nem gond ha megosztom :3
    Harry ugyebár nem olvasta el Louis aktáját. De! Az aktában vajon le van írva "rendesen" hogy Louist megerőszakolták, bezárva tartották? Valaki felnyomta a zsaruknál a szüleit és úgy lerült diliházba? Vagy aka akta félre van informálva és még jó hogy nem olvassa el.
    Annyi kérdés és kevés válasz:(

    Rettentően várom a következő részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Kr, mert szívesen meghallgatnám, mondjuk úgy sem mondanám meg, hogy jó úton keresgélsz-e :D , de azért nem lenne rossz tisztában lenni a gondolataiddal.
      Autómosás? :D Én is akkor gondolkodom, amikor olyan munkát végzek, ami csak fizikailag foglal le.
      Hmm.. érdekes elmélet... meglepően... ;)
      Igyekszem! :)
      Puszi <3

      Törlés
  6. JESUS CHRST.
    Ez a rész fenomenalis volt!
    Végre egy kicsi nyugi, végre egy kicsi boldogság, de nem olyan sok, hogy valami olyanba képzeljük magunkat, ami még a valóságban nem igaz.
    Louis gyógyulása egy nagyon nehéz és lassú folyamat, de szerintem ilyen emberek mellett, mint Harry és Niall - meg ha csatlakozik Zayn (remelem)- jól lesz, szerintem rendbe jön. De a te kezedben van a dolog!
    Örülök, hogy Hazz bocsánatot kért, Louis reakciója pedig megdöbbentett, de szerencse, hogy Hazz megvígasztalta.
    Nagyon várom a következőt! Imádtam! ❤
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!!! :))
      Ki tudja, egyszer talán még egy ennél is cukormáztól tocsogóbb részt hozok.... ezen még el kell gondolkodnom XD nem szeretném, ha túl kiszámítható lenne, viszont, olyan zavaros már biztosan nem lesz, mint az elején.
      Igaz, az én kezemben, de már megvan minden részlet. :D
      Sietek ahogy tudok. :)
      Puszi <3

      Törlés
  7. Kedves Amy!
    Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Kezdeném először is azzal, hogy bocsánatot kérek. Bocsánatot kérek, mert illő lett volna már hamarabb is írnom egy pár sort, mert nem ma kezdtem el olvasni a blogodat.
    Már az első pillanatban éreztem, hogy ez valami más. Nem tudtam elsőre megmondani, hogy mi miatt de elfogott az az érzés, hogy el kell mentenem ennek a blognak a címét és vissza kell térnem a későbbiekben. Meg is tettem, és ami fogadott azt egyszerűen nem tudom leírni. Nem is lehet. Úgy érzem magam, mintha drogos lennek. Mert félig-meddig, valamilyen formában az is vagyok. Függő. Aki a blogodtól függ. Attól a dologtól amit te saját kezűleg írsz és ami a te fantáziádbak a szüleménye. Hihetetlen amit te itt alkotsz, művészi. Köszönöm neked, hogy megteremted azt a világot ahol semmi sem lehetetlen és ahol egyszer remélem minden jó lesz. Mert abban a percekben amikor olvasok, teljesen kikapcsolok és megfeledkezek mindenről. Csak az írásod és én vagyunk. Meg az a másik világ amit te teremteni tudsz.
    Egyfolytában, megállás nélkül csak olvasnám és olvasnám. Elolvasok egy részt és csak az jár a fejemben, hogy még még még...
    Na, nem is rabolnám tovább az idődet, várom a mihamarabbi folytatást!
    Puszi,
    Tia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Ugyan :D, ezért ne érezd magad rosszul, de most kimondottan örülök, hogy úgy döntöttél, írsz néhány sort, sőt, mit néhányat. :D Ezért nagyon hálás vagyok. :)
      Hihetetlen, hogy mennyire jól esik, amikor ilyen visszajelzést kapok. Csak pislogok, és alig hiszek a szememnek, hogy ezek a szavak, melyek mondatokat alkotnak, valóban ott vannak a monitoron. Ilyenkor még több energiát kaparok össze a tartalékaimból, amik arra késztetnek, hogy ezt márpedig tovább kell csinálnom, mert igenis van értelme. Köszönöm!
      Remélem ezek után sem okozok csalódást. :)
      Sietek a folytatással, ahogy az élet engedi. Egyáltalán nem raboltad az időmet. Köszönöm a sok szép szót. :)
      Puszi <3

      Törlés
  8. Szia!
    Tudom rég írtam megjegyzést és nem szabadott volna ennyire húznom-vonom a dolgot, de most itt vagyok. Igazából nincs mentségem a dologra, de ha számít igazából, azért nem írtam, mert szavaim se voltak. Egyszerűen ez a történet letaszít a mélybe és ott hagy a farkasoknak vacsorára, hogy idézzek magamtól. Olyan fantasztikusan írod, hogy arra szavak még nem születek. A kezdetek óta olvasom a blogot és jó érzéssel tölt már az el, hogy felcseperedett a blog, még ha nem is én írom. Igen kinőtte magát, de még ennél is több figyelmet igényelne, mert tényleg eszméletlen író vagy és az alap ötlet is hihetetlen. Rég volt rész, ami kicsit elszomorít, de az amit te "papíra" vetsz megbocsátja eme bűnt. Mi költöi lettem itt megjegyzés írás közben. Na, hogy kicsit beszeljek a történésekről végre közel kerülhet Zayn Louishoz és a mi kis Harrynk szerelmes. Mást nem tudok írni a többiek ugyis leírták. A lényeg, hogy tud itten tartózkodom csak rettentően lusta és ötletelen vagyok megjegyzés terén. Imádom, ahogy téged is.
    Puszi❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Semmi gond, köszönöm, hogy most írtál. :) Ez az idézet még mindig ugyan annyira tetszik.
      Örülök, hogy ilyen hosszú ideje az olvasóm vagy. Most gondoltam bele, hogy mennyire rég kezdtem el. Najó, nem rég olyan rég, de ha eszembe jut, ősszel ez még csak a gondolataim között élt, majd az, hogy már olyat is leírtam, amire nem is számítottam, hogy odáig eljutok, nos, beleborzongok. Ezt kizárólag nektek köszönhetem.
      Sajnálom, hogy régen jelentkeztem, de most jönnek a vizsgáim, amikre tanulnom kell gőzerővel, viszont utána szabad a pálya. :D
      Köszönöm még egyszer, hogy írtál. :)
      Puszi <3

      Törlés